Polgári törvénykönyv – a magánjogi kódex

A Polgári törvénykönyv (Ptk.) szabályozza a természetes és jogi személyek tulajdonviszonyait, ezen személyek és az állam közötti tulajdonviszonyokat, valamint a személyek védelmének jogából következő kapcsolatokat, amennyiben ezeket a polgárjogi kapcsolatokat más törvények nem szabályozzák.
Kimondja, hogy a törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait és törvényes érdekeit. Ez mozgásteret biztosít a személyek részére, az érdekérvényesítést az állam kényszer útján is végrehajthatja. A törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük - ha törvény másként nem rendelkezik - kizárólag bírósági úton történik. A Ptk. a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait.
A polgárjogi kapcsolatok olyan jogcselekményekből vagy más tényekből jönnek létre, amelyekkel a törvény ezeket a viszonyokat összekapcsolja. A Ptk. kimondja, hogy a polgárjogi kapcsolatok résztvevői egyenrangúak. A polgárjogi kapcsolatok résztvevői kölcsönös jogaikat és kötelezettségeiket megegyezés alapján a törvénytől eltérő módon is szabályozhatják, hacsak azt a törvény kimondottan nem tiltja, és ha a törvény rendelkezéseinek jellegéből nem következik, hogy attól eltérni nem lehetséges.
A polgárjogi kapcsolatokból következő jogok és kötelességek végrehajtása nem avatkozhat be mások jogaiba és jogos érdekeibe és nem lehet ellentétes a jó erkölccsel. A természetes és jogi személyek, az állami szervek és a helyi önkormányzati szervek ügyelnek arra, hogy ne kerüljön sor a polgárjogi kapcsolatokból eredő jogok veszélyeztetésére és megsértésére, és hogy a résztvevők közötti esetleges nézeteltéréseket elsősorban azok közös megegyezésével oldják meg.
A természetes személyek (magánszemélyek) mellett a Ptk. a jogi személyekre vonatkozóan is meghatároz alapvető rendelkezéseket. Jogi személynek minősülnek természetes vagy jogi személyek egyesületei, a gazdasági célú közösségek, a területi önkormányzat egységei, valamint más alanyok, melyekről a törvény rendelkezik. Tisztázza létrejöttük körülményeit, működési feltételeiket, a rendeltetésszerű joggyakorlás fogalmát, a jóhiszeműség és tisztesség elvét, a joggal való visszaélés tilalmát, az elvárható magatartás és együttműködést elvét.
A legfrissebb módosításokban (39.a §) meghatározza az uzsora fogalmát, annak tiltását, a jogorvoslati lehetőségeket.
Szabályozza a Ptk. a szerződéskötéseket, a szerződések érvényességéhez szükséges jogi feltételeket, külön fejezetben a fogyasztói szerződéseket – összhangban a közös uniós irányelvekkel. Taglalja az elévülési időket, ezek számítását a magánjogi ügyletekben, meghatározza olyan fogalmak értelmezését, mint a háztartás, a közelálló személyek, a dolgok és jogok értelmezését. A dologi jogokkal (tulajdonjog, zálogjog, szolgalmi jog), a károkozásért viselt felelősséggel és a jogalap nélküli gazdagodással is ez a rész foglalkozik. A törvénykönyv hetedik része szabályozza az öröklést, a nyolcadik a kötelmi jogokat (A kötelmi viszony olyan jogviszony, melyből a jogosultnak a kötelezettől teljesítésre való jogosultsága/követelése keletkezik, a kötelezettnek pedig kötelessége a kötelem teljesítésére.). Önálló fejezet foglalkozik az adásvételi és csereszerződések általános jogszabályi feltételeivel, az ajándékozással, a vállalkozási szerződésekkel, benne a kölcsön- és hitelszerződésekkel, a bérleti szerződésekkel, a megbízási és bizományi szerződésekkel, az utazásszervezői szerződésekkel stb., de kitér a Ptk. pl. a betétkezelési, biztosítási jogviszonyokra is.