Megtartotta 25. közgyűlését a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása
Május végén tartotta rendes évi közgyűlését a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása Pozsonyban. A küldöttek egy évet értékeltek, a közelgő helyi önkormányzati választások előtt vitatták meg, milyen helyzetben vannak településeink a hatályos jogrendet, a jogköröket, anyagi lehetőségeiket és feladataikat tekintve. A 25. közgyűlést megtisztelte jelenlétével az államfő, a kormányfő, a parlament képviselői, több miniszter, a megyék küldöttei, de a szervezet szociális partnereinek képviselői is.
Partnerség és akadozó pénzfolyatás
A tanácskozáson a 24. kongresszus óta eltelt egy év történéseit a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának elnöke, Jozef Dvonč értékelte, a legfontosabb kérdések, melyeket érintett az önkormányzati szféra pénzügyi konszolidációban játszott szerepe, az önkormányzatok korszerűsítése, az oktatásügy, a szociális szolgáltatások helyzete, az Európai Unió forrásainak merítése és az új programozási időszak céljai, a sürgető törvényi változások sora, illetve a nemzetközi kapcsolatok voltak. No meg persze a társulás által végzett munka, az önkormányzati érdekek védelme a politika legfelsőbb szintjein. Az utóbbit Dvonč kiválónak tartotta, arra hivatkozva, minden olyan testületben jelen tudtak lenni, ahol a kormányfő amolyan társadalmi egyeztetésekkel törekedett a pénzügyi konszolidációra, amelyből az önkormányzati szféra igencsak kivette a részét.
Hogy ez sikernek tekinthető-e vagy sem, erre vonatkozóan a vélemények a társulásban is különböznek. Dvonč is elismerte, többször és sokan akartak radikálisabb eszközökhöz nyúlni, mert úgy érezték, a kormányzat akkora mértékű megszorítást kényszerít az önkormányzatokra, amely már a működőképességüket veszélyezteti, végül azonban a kompromisszumkeresés kerekedett felül. Ennek köszönhetően az államháztartás konszolidációja sikeresen zajlott le, a társulás által 2013-ban megkötött memorandum kitételei teljesültek, ami jó az országnak, bár az államigazgatásnak maradtak komoly adósságai. A memorandum teljesítése során beigazolódtak a települések azon aggályai, amelyekre előre figyelmeztettek és amelyeket nem lehet befolyásolni. A községek nem indultak azonos rajtvonalról gazdálkodásukat tekintve, a természetes személyek jövedelemadójának drasztikus visszaesése következtében az adóhányad lefaragása sokkal nagyobb volt abszolút értékben a tervezettnél, a kötelezettségek és kintlévőségek sorsa bizonytalanná vált, az EU-alapok forrásainak késedelmes folyósítása következtében sok település kezdetben nem volt képes takarékoskodni. 2013-ban ezért sok vita alakult ki a kormány és az önkormányzatok között. A városok és falvak költségvetésének stabilizálása érdekében kénytelenek voltunk megkövetelni, hogy minden jogos költségünket térítse meg a kormány, ami az EU-forrásokkal kapcsolatosan a kifizetési kérvényekben az asztalára kerül, s ugyanígy azt is, hogy az oktatási intézmények alkalmazottainak 5 százalékos béremelését is fizesse ki az állami költségvetés az iskolafenntartó önkormányzatoknak. Szerencsésnek tartjuk, hogy a helyi utak javítására is sikerült 8 millió eurós támogatást nyerni az állami költségvetésből.
Tisztázásra várva – hatáskör és finanszírozás
Annak köszönhetően, hogy folyamatos párbeszéd folyt a kormánnyal, az idei évre közel 45 millió euróval kisebb költségcsökkentést írt elő a központi büdzsé az önkormányzatoknak, igaz, azt továbbra sem sikerült elérni, hogy a személyi jövedelemadó-hányad visszatérje a válság előtti 70,3 százalékos szintre, pedig a települési önkormányzatok költségszerkezetének továbbra is jelentős kockázatai vannak. Egyre nagyobb gond a helyi tömegközlekedés és egyéb infrastruktúra problémáinak megoldása, az oktatási intézmények dolgozóinak fizetésemelése, a 4 – 5 éves gyermekek kötelező óvodai beiskolázásának biztosítása, de a szociális téren kirótt feladatok teljesítése is, amelyekhez 2008-tól mindmáig csak részleges fedezetet biztosít a központi költségvetés. Mivel a hatáskörök és azok finanszírozásának felülvizsgálata az ígéretek ellenére nem készült el, jelenleg is tisztázatlan és tervezhetetlen sok bevétel és költség. A 67 százalék most is előrevetíti, hogy gond lesz az önkormányzati alkalmazottak béremelésével és a kollektív szerződés betartásával is, nem csupán a szolgáltatások minőségével és a beruházásokkal.
A társulás kitart amellett, hogy az átruházott államigazgatási hatáskörök végrehajtásához jár a szükséges pénz is a központi költségvetésből, és tovább szorgalmazza az európai alapokból megszerezhető vissza nem térítendő támogatások adminisztratív bonyolultságának csökkentését, ami jelentős mértékben növeli a városok és falvak kiadásait. Szeretné elérni azt is, hogy ne következhessenek be olyan, az önkormányzati szférát érintő törvényi változások sem, amelyeknek költségvonzatait az előterjesztő nem számszerűsítette. Az önkormányzati költségvetési stabilitás fontos eleme ugyanis a kiszámíthatóság. Ennek a kiszámíthatóságnak alapja, hogy legalább az idei év végére elkészüljön a hatáskörök komplex átvilágítása, amelyre az átruházott államigazgatási jogkörök finanszírozását rendező új törvény épülhetne. Amíg ez nem készül el, addig az esetlegesség, a rögtönzés és a kapkodás fogja jellemezni a közigazgatási rendszert.
Az SZVFT legfelsőbb szervei többször foglalkoztak a helyi önkormányzatok általános helyzetével, a közhatalom struktúráival, az önkormányzatok teljesítőképessége növelésének lehetőségeivel, korszerű és hatékony szolgáltatások bevezetésének kérdésével, szakértők bevonásával is. Elemezték a létező rendszer jó és rossz oldalait, az eddigi tapasztalatokat, de megfogalmazták azokat a feltételeket is, amelyek az önkormányzatoknak hatékony, jobb minőségű munkavégzést tesznek lehetővé.
Teljesen egyértelműen megfogalmazódott, hogy a helyi önkormányzatok a jelenlegi helyi önkormányzati egységek megőrzését követelik, együtt az eredeti hatásköreikkel. Az SZVFT önkormányzati korszerűsítési koncepciója nem a községek és eredeti kompetenciák számának csökkentését célozzák meg, hanem a hatáskörök és ügyvitel végrehajtásának hatékony központjait hoznák létre közös községi hivatalok létrehozásával. Ez a szervezési változás – fejtette ki az elnök – biztosítaná a jogszabályok egységes alkalmazását, növelné a döntéshozatal minőségét, javítaná a módszertani irányítást és ellenőrzést, lehetővé tenné az egységes elektronikus kommunikációt és más egyebeket is. Párhuzamosan mind a központi költségvetési, mind a községi forrásokat hatékonyabban hasznosítaná. A hatáskörök komplex átvilágítása azonban elengedhetetlen feltétel ennek a modernizációs tervezetnek is.
Regionális oktatás – két szék közt…
Egy év alatt, vagyis a 24. közgyűlés óta nem változtak az SZVFT fő célkitűzései az oktatásügy területén. Továbbra is jónak tartják a hatáskörök megoszlását az állam és az önkormányzatok között, s nem kívánnak rajta változtatni. A finanszírozás növelését viszont elengedhetetlennek tartják, mégpedig a diákokra eső normatíva emelésével. „Elutasítottuk és elutasítjuk az eredeti hatáskörünkben fenntartott iskolák célirányos finanszírozására tett javaslatokat” – jelentette ki Jozef Dvonč. A fenntartók szerepének erősítését szorgalmazzák azon elv értelmében, hogy „aki a felelősséget viseli, annak kell irányítania is”. Az iskolaügy helyzetéről készült jelentés jó kiindulási alap. Ahhoz is, hogy világosan meg lehessen osztani a felelősséget az államigazgatás és az önkormányzatok között, hiszen a gyakorlat is azt mutatja, hogy ennek híján csak a problémák sokasodnak. Amikor a kormány rendeletet hozott, hogy a fenntartók kötelesek az elég normatív finanszírozási összeget bérköltségekre átutalni az egyes alapiskoláknak, az önkormányzatok felhívták a figyelmet a negatív következményekre. Küzdelmes tárgyalássorozat ugyan sikerült kiharcolni a korrekciót, de csak részben szűntek meg a problémák a tanítók bérigényeinek teljesítése körül. Számos helyen az önkormányzatok kénytelen saját bevételeikből finanszírozni az iskolák üzemeltetését, miközben az igazgatók kizárólag a mozgóbéreket írják szét. Nem a pedagógusbérek emelése ellen szólalt fel az önkormányzati szféra. Azt kifogásolta, hogy az állami költségvetés csak a tarifabérek tömegét folyósította a pedagógus alkalmazottakra, az egyéb alkalmazottak béremelésének forrásait az önkormányzatnak kellett előteremtenie. Amennyivel többet kell a városnak vagy községnek az iskolára fordítania, annyi forrást kell elvonnia máshonnan. S akkor még a nem iskolákban dolgozó közalkalmazottak diszkriminációjáról nem is beszéltünk, fűzte hozzá Dvonč.
Az oktatásügyben a szakköri tevékenység finanszírozását tartja sikernek az SZVFT. Ellenzi, hogy újra a szabadidő-központok és iskolai klubok kapják a támogatást a tanköteles gyermekek szabadidős tevékenységére, mert ismételten kikerülnének a támogatottak közül azok, akik nem az ilyen intézményekben végeznek rendszeres szakköri tevékenységet. Leszögezi azt is: mindig készen áll az eszmecserére a regionális oktatásügy hatásköri és finanszírozási kérdéseiről, de továbbra is követeli, hogy teljes és felelős országos elemzés készüljön ne csupán az alapiskolai kapacitások elhelyezkedéséről, hanem a középiskolai hálózatról és annak kihasználtságáról is. Pontosan körül kell határolni ugyanis a szükségleteket és feltételeket az egyes régiókban. A normatív finanszírozás esetleges változásai is csak egy ilyen elemzés alapján hajthatók végre.
A jelenleg működő 142 tanügyi hivatal a társulás szerint fontos szerepet tölt be az iskolák és oktatási intézmények hatékony működtetésében. Szerkezetének és tevékenységének törvényi módosításával képessé válhatnak arra is, hogy a községek eredeti hatáskörben ellátott feladataihoz is biztosítsa az óvodák, művészeti iskolák, gyermekklubok, szabadidő-központok, iskolai étkezdék módszertani-tanácsadó szerepét, mely által a regionális oktatásügy irányítása minőségileg is javulhatna.
Kaotikus szociális szolgáltatások
A szociális szolgáltatások terén a decentralizációt követően annyi részleges változásra került sor, hogy a rendszer mára deformálódott, az önkormányzati és állami hatáskörök összekeveredtek, a hatásköri viszonyok kaotikusak.
A társulás új törvény elfogadását követeli, melyben olyan hatáskörök községekre ruházását tartja elfogadhatónak, amelyeket minden település végre tud hajtani. A szociális szolgáltatások közpénzekből történő finanszírozását is át kell értékelni a pénzügyi decentralizáció elveivel összhangban. A szociális szolgáltatásokra való ráutaltság megelőzése és az intézményen kívüli szociális szolgáltatás elsősége jelenjen meg az államigazgatás minden szintjén. Párhuzamosan fontos, hogy a betegápolási tevékenységek finanszírozása az egészségbiztosítási rendszer feladata legyen. Mivel a szociális szolgáltatások iránti igény növekszik, ezzel a kérdéssel folyamatosan foglalkozni kell. Különösképpen azért, mert egyre több régió öregszik el úgy, hogy a fiatal nemzedékek elvándorolnak onnan – sokszor külföldre – munka után.
Külön fejezet a települések életében a marginalizált, mélyszegénységben élő közösségekkel végzett munka, amely a sok elhangzott javaslat ellenére is megoldatlan.
A szociális segélyezésről szóló törvényt az SZVFT saját sikerének is tartja. Sokat tett a társulás azért, hogy a szociális segélyből élők és családjaik kötelesek legyenek tenni is valamit a segély fejében. A társulás javaslatára került bele a jogszabályba, hogy egy-egy családtag kötelességszegésének következményei az egész családot sújtsák, sőt a szabálysértések esetén a bírság végrehajtását a segély rovására is meg lehessen tenni. Jozef Dvonč szerint a legnagyobb kihívás, hogy a törvény a gyakorlati életben is megvalósuljon és elérje célját. A segélyezettek kisebb községi szolgáltatásokba történő bevonása fontos, de problematikus az elegendő munkahely megteremtése, az adminisztrációs-technikai feltételek biztosítása, s az sem világos, ki a felelős a munkavégzőkért és olyan pénzügyi következményekért, mint pl. a baleset-biztosítások. A település csak önkéntes közreműködő az ilyen foglalkoztatásban, a felelősséget az állam helyett semmi szín alatt nem vállalja.
Törvényekre várva
A városok és falvak társulása még mindig elégedetlen a közbeszerzési törvénnyel, amely három módosítást is megért az utóbbi időben. Legfőbb gondjuk, hogy az eljárásokban megszabott beszerzési értékhatárok meglehetősen alacsonyak, miközben ezek felemelésével a regionális foglalkoztatást is javítani lehetne időnként. Ugyancsak levetkőzne néhány kötelességet a társulás az infotörvény által rá kiróttakból, mert sok esetben érzik úgy, szakdolgozatok kutatási részeit szerzik be tőlük az érdeklődők, nem tájékozódni akarnak. S mint ismeretes: egyes önkormányzatoknak jó esetben is egy-két alkalmazottja van, akiknek más feladatokat kell ellátniuk elsődlegesen.
Rendkívül fontos a helyi önkormányzatok számára a készülő új hulladéktörvény, de a helyi adók és illetékek módosítása is. Mindkét esetben vannak olyan törekvéseik, hogy az önkormányzatok kedvezményben részesíthessenek olyan alanyokat, amelyek munkahelyet is teremtenek. A leginkább várt új törvény azonban az építésügyi törvény, amelynek megalkotásába szintén bekapcsolódtak véleményükkel. Pillanatnyilag az SZVFT legfőbb törekvése, hogy a helyi önkormányzatok építési hatósági státusa fennmaradjon.
Az SZVFT legfőbb céljai
A 25. közgyűlés kiemelt feladatokat fogalmazott meg a helyi önkormányzatok érdekvédelmi szervezete számára. Tételesen a következőket:
1. A Szlovák Köztársaság kormányával folytatott tárgyalásokon el kell érni, hogy legkésőbb 2016. január 1-jétől a személyi jövedelemadók 70,3 százalékát folyósítsák a városoknak és falvaknak úgy, hogy a hányadot 2015-ben fokozatosan emelik.
2. Szorgalmazza a közbeszerzési törvény módosítását úgy, hogy annak a végrehajtása egyszerűbb, az EU-s szinttel összehangoltabb legyen, s tegye lehetővé a rugalmas közbeszerzést.
3. Szorgalmazza a szociális szolgáltatásokról szóló törvény komplex és rendszerszerű módosítását, a hangsúlyt a hatáskörök olyan megosztására helyezve, hogy a falvak és városok számára végrehajtható legyen. Az állam a szociális ráutaltságban élő személyek minimális ellátását oldja meg proaktív politikákkal, és a törvények kikényszeríthetőségét tegye lehetővé, hangsúlyozottan a roma problémára való tekintettel.
4. A 2014 – 2020-as új programozási időszakban az operatív programok úgy legyenek kialakítva, hogy szem előtt tartsák a helyi önkormányzatok gyakorlati szükségleteit és implementációs tapasztalatait , valamint garantálják az önkormányzatoknak az össznemzeti allokáció 35 – 40 százalékát, a nagy infrastrukturális beruházások leszámítását követően.
5. Készüljön el a közigazgatás egyes szintjeinek komplex hatásköri átvilágítása, legyen összehangolva a hatáskörök finanszírozása a városok és falvak hatásköreivel.
6. Gyorsított ütemben szülessen meg a hulladéktörvény és a hulladékfinanszírozás szabályozása, különös hangsúllyal szelektíven gyűjtött hulladékra, a biológiai hulladékra és az ismeretlen eredetű hulladék eltávolítására.
7. Folytatódjon az SZVFT azon céljainak megvalósítása a regionális oktatásügy területén, melyeket a 24. közgyűlés stratégiai dokumentumként hagyott jóvá.