Megjelent az Önkormányzati Szemle új száma

Rólunk, a felvidéki magyar nemzetrész égető kérdéseiről szólnak az Önkormányzati Szemle idei 2. számának írásai. Iskoláink jövőjét, nyelvünk megmaradását és használatát térképezik fel szerte az országban. Előre tekintésre, együttgondolkodásra ösztönöznek a riportok megszólalói.
Az iskola a jövőt jelenti egy-egy község, város, az ott élő közösség számára. Megtartása egyformán fontos a pedagógusnak és a polgármesternek, képviselőtestületi tagnak. A minimális osztálylétszámokat előíró törvény árnyékában a szülő – pedagógus – önkormányzat hármasnak józannak kell maradnia. Az egy év haladék, amit az utolsó pillanatban iskoláink kaptak a minimális osztálylétszámokat illetően, a nemzetiségi oktatásban nem jelent jó irányú változást. Régióink tanügyi helyzete nem túl rózsás, erősödő szórványosodás tapasztalható sokfelé, de azért túlélési tervezetek is megvalósultak néhány helyen, melyeken érdemes másoknak is elgondolkodni.
Nem teszi derűsebbé a kilátásainkat az sem, ha beletekintünk a szlovák kormány boszorkánykonyhájában megfogalmazott állásfoglalásba, melyet az Európa Tanácsnak készített válaszul arra a jelentésre, mely a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának a gyakorlatba való átültetését értékelte Szlovákiában. A kormányjelentés palástolni sem akarja, hogy esze ágában nincs megvalósítani, amit annak idején, a Karta aláírásakor vállalt, s hogy továbbra is elsőrendű feladatának tekinti az államnyelv dominanciájának erősítését, a kisebbségek anyanyelv-használati jogát pedig lehetőségként kezeli, nem kötelességként.
Körképünk azt próbálja bemutatni, önkormányzataink hogyan állnak a magyar nyelv használatával. Ösztönzésképpen vagy példaként néhány kétnyelvű hivatalos iratot is bemutatunk – letűnt időkből, az egyszer volt első Csehszlovákiából és első Szlovákiából…