Lesz pozitív diszkrimináció?

A személygépkocsi-tulajdonos hölgyek immár azonos elbírálásban részesülnek a biztosító társaságoknál, mint férfi kollégáik. Az egyenjogúság és -rangúság azonban ebben az esetben aligha okoz örömet a „gyengébb nemnek”, merthogy a diszkrimináció tiltása ezúttal azt jelenti, a hölgyek nem kaphatnak pluszkedvezményt a biztosítóknál, vagyis mostantól többet kell fizetniük az eddiginél.,
A változás nyilván nem lepett meg senkit, a szlovák sajtó bőven tárgyalta a témát akkor, amikor a kormány, majd a parlament készítette elő az egyenlő bánásmódról és a hátrányos megkülönböztetés elleni jogszabály – köznyelvi megfogalmazásban: a diszkrimináció ellenes vagy antidiszkriminációs törvény – módosítását. Ugyanez a sajtó viszont szinte visszhangtalanul hagyta, hogy a törvény egy évtizednyi szünet után visszavezeti a szlovák jogrendbe a „pozitív diszkrimináció” fogalmát, vagyis azt a gyakorlatot, amelyet az Európai Unió legtöbb tagországában évek óta sikeresen használnak: külön támogatásban részesülhetnek azok a csoportok, amelyek önhibájukon kívül olyan gazdasági, szociális vagy társadalmi hátrányt szenvedtek el, hogy külső – döntően állami vagy önkormányzati – segítség nélkül képtelenek megoldani problémáikat. Hogy a sajtó miért foglalkozott olyan keveset a törvénymódosításnak ezzel a jelentős részével, nehéz megítélni. Tény, hogy amikor a második Dzurinda-kormány idején Csáky Pál akkori emberjogi kormányalelnök kezdeményezésére a szlovák parlament elfogadta a pozitív diszkrimináció elvének az érvényesítését a nemzeti kisebbségekkel és etnikai csoportokkal szemben, a kérdés az alkotmánybíróságon kötött ki, s az emberjogi aktivisták nem kis meglepetésére olyan döntés született, hogy a szlovák alaptörvény szerint mindennemű diszkrimináció tilos, tehát a pozitív is, azaz a külön segítségnyújtás a rászoruló közösségeknek. Éppen ennek következtében a jelen módosítás már nem hangsúlyozza sem a nemzeti kisebbségeket, sem az etnikai csoportokat külön, s a pozitív diszkriminálás lehetőségét „átmeneti időhöz” köti, vagyis a szlovák sajtó „mellőzhette volna” látens rasszizmusát és a kisebbségekkel szemben többször is tanúsított fóbiáját, tájékoztathatott volna a változásról. Nem tette, lelke rajta. Más kérdés, hogy a látens vagy kevésbé rejtett rasszizmus és kisebbségfóbia jelen van a politikában is, nem lehet hát tudni, hogy a módosítással a jogrendbe visszakerült, európai normának számító pozitív diszkrimináció alkalmazásra kerül-e kis országunkban. A Pro Civis Polgári Társulás szeretné, ha ilyen tekintetben is európaiak tudnánk, mernénk lenni, ezért fordítói segítségével immár megtalálható honlapunkon az antidiszkriminációs törvény magyar nyelven, az említett legfrissebb módosított változatában.