A kisebbségek közösségi jogait szorgalmazza az Európa Tanács

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése egyik legfrissebb határozatában arra szólította fel a tagországokat, „biztosítsák – a szabad mozgáshoz való alapvető jog aláásása nélkül és az „egység a sokféleségben” koncepcióval összhangban – a nemzeti kisebbségek számára saját területeiken belül annak lehetőségét, hogy szülőföldjükön maradhassanak, hogy ott boldogulhassanak és fejlődhessenek, ahol évszázadok óta élnek, és hogy felfedezhessék teljes potenciáljukat a közösségeik, valamint a többség, az állam és Európa egészének javára”.

A határozat, amely 1985 (2014) szám alatt vált a közgyűlés ajánlásává, s amelyről az elmúlt napokban Kalmár-jelentésként sok szakember véleményt mondott, egyfajta áttörést jelent az őshonos kisebbségek – ezen belül pedig különösen a közép-európai kisebbségi közösségek – számára, hiszen alapvető kijelentésekkel áll ki a sok posztkommunista országban a mai napig megtagadott közösségi jogok mellett. A közgyűlési határozattá lett jelentés ugyanis olyan ajánlásokat is megfogalmaz a tagállamok számára, amelyek szerint az egyes kormányoknak és törvényhozó szerveknek kötelességük biztosítani az identitáshoz való jog védelmét illetően „a nemzeti kisebbségek jogát saját identitásuk megőrzéséhez, védelméhez és előmozdításához”, és kötelességük megtenni a szükséges lépéseket a nemzeti kisebbségek társadalmi, gazdasági és kulturális életben, valamint közügyekben való hatékony részvételének biztosításához, hogy hatékonyan részt vehessenek a döntéshozatali folyamatban”. S mindezen felül azt is ajánlja az ET PK határozata, hogy a tagállamok „tekintsék át és használják útmutatóként egyes államok által alkalmazott legjobb gyakorlatokat (mint például a kollektív vagy csoportos jogokat biztosító Alto Adige/Dél-Tirol, Finnország vagy mások tapasztalatai)”, s ezeket „érvényes modellekként és referenciákként” alkalmazzák a saját kisebbségi közösségeik kapcsán.
A határozat egyébként több nemzetközi dokumentumra is hivatkozik ezen elvárások megfogalmazása során (köztük ENSZ- és EBESZ-dokumentumokra is), ami különösen annak fényében érdekes és figyelemre méltó, hogy az Európai Bizottság elutasítja még annak a lehetőségét is, hogy európai petíciós aláírásgyűjtés induljon a kisebbségi jogok biztosítása érdekében, különös tekintettel az őshonos kisebbségekre. De azért is értékes és figyelemre méltó, mert komoly argumentumokat rejt magában azon kisebbségek számára, amelyek a különböző autonómia-modellek megvalósításában látják biztosítottnak jövőjüket. A határozat ugyanis többször utal az ET PK még 2003-ban elfogadott határozatára is, amely a 2003/1334-es számot kapta, s amelynek a címe: Az autonóm régiók pozitív tapasztalata, mint a konfliktusok rendezésének lehetséges forrásai Európában. A határozat Gross-jelentésként is ismert dokumentum, amely egyebek mellett azt állapítja meg, hogy „Az autonómia, ahogy azt azokban az országokban alkalmazzák, amelyek tiszteletben tartják nemzetiségeik alapvető jogait és szabadságát, jórészt úgy tekinthető, mint egy "államon belüli megoldás", mely lehetővé teszi a kisebbség számára, hogy gyakorolja jogait és megőrizze kulturális önazonosságát, miközben bizonyos garanciákat nyújt az állam egységére, szuverenitására és területi integritására nézve.”

Minthogy napjaink Szlovákiájában ennek éppen az ellenkezőjét állítják a szlovák politika szereplői, miközben a szlovákiai magyarság 110 ezres fogyása okán egyre hangosabban fogalmazódnak meg nemzetrészünk tagjai között olyan igények, amelyek az önigazgatást – autonómiát – szorgalmazzák, mindenki számára kapaszkodót igyekeztünk nyújtani akkor, amikor honlapunk „dokumentumok/állásfoglalások” rovatába besoroltuk mind az ET PK 2003/1334. számú, mind pedig az ET PK 1985 (2014) számú határozatát. Érdemes tanulmányozni mindkét dokumentumot, hogy teljes képet kapjunk elvi lehetőségeinkről, egyszersmind lássuk azt is, azokhoz képest milyen is a mi helyzetünk!