Két százalék az önkormányzatoknak is?

A civil szervezetek körében némi riadalmat és erős ellenállást váltott ki a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása Elnökségének az a javaslata, hogy a jövedelemadó két százalékát a természetes és jogi személyeknek a jövőben legyen lehetőségük felajánlani a települési önkormányzatok számára is.

A városok és falvak társulása rézéről megfogalmazott igény abból a tényből indult ki, hogy az elmúlt években a települési önkormányzatok számos olyan államigazgatási feladatot kaptak a kormánytól, illetve a parlamenttől – elsősorban a szociális szolgáltatások terén –, amelyek ellátásához a törvényhozó és a végrehajtó hatalom nem biztosította a szükséges anyagi forrásokat. Mindeközben egyre világosabbá vált az is, hogy a demográfiai mélyhullám okán egyre nehezebben fenntartható általános iskolák gondjait is az önkormányzatokra hagyja az állam, s a finanszírozási rendszer újragondolása helyett olyan törvényeket alkot meg, amelyek következtében akár egy éven belül több száz iskolát kell bezárni, összevonni vagy körzetesíteni, ennek ellenére a kisdiákok utaztatásának a megoldásához sem kíván hozzájárulni az állam az iskolabusz-rendszer működtetésével. Az ilyen és ehhez hasonló gondok megoldásában segíthetne tehát a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása vezetése szerint az, ha a polgárok adójuk két százalékának a felajánlásával pluszforrásokhoz juthatnának a települési önkormányzatok.
A civil szervezetek és polgári társulások „aggodalmai” is érthetők azonban, hiszen sajnálatos módon az adózó polgárok körében még mindig nem természetes, hogy adójuk két százalékáról maguk döntsenek, az adózók fele sem él ezzel a lehetőséggel – aminek, persze, a leginkább a pénzügyminisztérium örül, hiszen több millió euróról van szó, amit az oda nem figyelő polgárok az „államkassza zsebében hagynak”. Ezek a milliók ugyanakkor hiányoznak a civil szférának, sok-sok igen jó ötletet, hasznos helyi kezdeményezést nem tudnak megvalósítani a támogatás ilyen formájának az elmaradása következtében. Amennyiben az adó két százalékos felajánlásának fogadói között szerepelnének automatikusan a települési önkormányzatok is, csaknem háromezer új szervezet jelenne meg a „jótékonyság piacán”, ami érzékeny veszteség lenne a már működő és a támogatást fogadó civil szervezetek szempontjából.
A (szó)csatában egyelőre a civilek győztek, merthogy – a már említett okok miatt – melléjük állt a pénzügyminisztérium és nem engedélyezte, hogy az önkormányzatok automatikusan, úgymond „alanyi jogon” fogadói lehessenek a felajánlásoknak. Ellenben több jogász is azt állítja, sem a civilek tiltakozása, sem a pénzügy ármánykodása nem akadályozhatja meg a települési önkormányzatokat abban, hogy célirányos tevékenységre (például a rászoruló gyerekek étkeztetési hozzájárulása, erdei iskolai kiadások fedezése rászorulók esetében vagy egyéb szociális jellegű szolgáltatások idősek esetében, stb.) ne hozzanak létre helyi alapítványokat, amelyeket az önkormányzati képviselők ellenőriznének, sőt, akár nyilvános elszámoltatási kötelezettséggel az egész települési közösségek felügyelhetnének.
Nos, ez utóbbi jogászi „javaslat” sugallta a Pro Civis Polgári Társulás fordítói csapatát arra, hogy magyar nyelvre fordítsa a 34/2002. számú, alapítványokról szóló törvényt, hogy azok, akik anyanyelvükön könnyebben eligazodnak a paragrafusok között, gyorsan találjanak megfelelő megoldást arra, miként juthatnak közigazgatási-szolgáltatói feladataik ellátásához újabb pénzforráshoz alapítvány(ok) alapítása által.