Egy stabil törvény

„A polgárok szabadon élhetnek egyesülési jogukkal. Ezen jog gyakorlásához nem szükséges az állami szerv engedélye.” Egyebek mellett ezt mondja ki a polgárok egyesülési jogáról szóló törvény, amelynek filozófiája megalkotása óta nem változott, s egyébként is csak négyszer változott a több mint két évtized alatt.
A törvényt közvetlenül a rendszerváltás után, még 1990. március 27-én fogadták el, jellemző, hogy még a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szövetségi Gyűlése jegyezte, s a kihirdetéséhez szükséges aláírással olyan személyiségek látták el kézjegyükkel, mint a bársonyos forradalom vezéralakja, Václav Havel és az 1968-as „Prágai Tavasz” szimbóluma, Alexander Dubček.
A törvény teljes egészében megfelel az Emberi és Politikai Szabadságjogok Nyilatkozatában foglaltaknak, ilyen értelemben nem számítana kuriózumnak, hogy filozófiáján nem módosítottak, azaz liberálisnak nevezhető. Ha azonban figyelembe vesszük az elmúlt 23 év történéseit, azt például, hogy időközben önállósult Szlovákia, amelynek viszont volt olyan négy éve is, amikor a kormányzást „nemzeti munkásparaszt” jelzővel is illetni lehetett (a múlt század kilencvenes éveinek közepén a kormánykoalíciós trojkát Vladimír Mečiar, Ján Lupták és Ján Slota alkotta), bizony, csoda, hogy épségben maradt a törvény. Az más lapra tartozik, hogy időközben olyan események és történések is lejátszódtak kis országunkban, amelyek az intolerancia jelentős növekedéséről tanúskodnak. Amikor szinte elviselhetetlenné fajult a kisebbségellenesség – benne is elsősorban a rasszizmus, amelynek még neves afroamerikai sportolók is szenvedő alanyai voltak -, vagy a magyarellenesség Malina Hedvig brutális megtámadását eredményezte, miközben a közhangulat hergelése nem egyszer éppen civil szervezetek, polgári társulások rovására írható, talán némi szigorítást elviselt volna ez a törvény is, amely immár magyarul is olvasható honlapunkon a Pro Civis Polgári Társulás fordítóinak köszönhetően.