Az önkormányzatok és az ifjúság

A közelgő megyei választások előtt – az első fordulóra november 9-én kerül sor, akkor választják meg a polgárok a kerületi önkormányzatok képviselőtestületeinek a tagjait és döntenek arról, ki jut az elnökjelöltek közül a második fordulóba – egyre több kérdés fogalmazódik meg sajtóberkekben és a szakértők körében. Ezek között szerepel az is, vajon milyen lesz a részvétel a voksoláson, sikerül-e a jelölteknek több választópolgárt megszólítani, mint a korábbi szavazások alkalmával, és a „szavazáshoz szokott” idősebb nemzedék mellett megjelennek-e a fiatal választók, végül is: „övék a jövő”.
A kérdésekre, persze, válaszok is születnek, olykor meglepők. Például érthetetlennek tűnik a sajtó azon tépelődése, hogy azért maradnak távol az emberek az urnáktól, mert nem ismerik a megyei szervek működését, nincsenek tisztában azzal, milyen jog- és hatáskörök gyakorlásával segítheti hétköznapjaikat a képviselőtestület, illetve maga az elnök, s hozzáteszik: a kerületi önkormányzati szervek csődje, hogy ennyi idő – 12 év – sem volt elégséges számukra, hogy prezentálják fontosságukat. Ez az eszmefuttatás alapvetően azért érthetetlen, sőt bizonyos értelemben felháborító, mert a sajtó kivonja magát a felelősség alól (amennyiben igaz, hogy az emberek tájékozatlanok a megyei szervek munkáját illetően), mintha nem az ő kötelessége lenne az információk áramoltatása, az embereket érintő hírek nyilvánosságra hozatala – megjegyzem: nemcsak a botrányos események körüli csontrágás.
A szakértők egy jelentős része viszont helyesen mutat rá arra, hogy az ezredfordulón kialakított „területi egységekkel” nem tud azonosulni a lakosság, mert „művi úton hozták őket létre”, gyakorlatilag ráerőszakolták az emberekre. Azt is mondják ugyanakkor, hogy baj van a megyék jogosultságaival, alapvetően azzal, hogy tulajdonképpen és alapvetően „a központi kasszából visszaosztott” pénzekkel tudnak csak gazdálkodni, önálló gazdasági cselekvésre, haszonnal járó, eredményes termelési kezdeményezésekre tulajdonképpen nincs lehetőségük, s leszögezik: amennyiben Szlovákia komolyan gondolja a regionális önkormányzatiság fejlesztését, nagyobb szabadságot és függetlenséget kell biztosítani a kerületi szerveknek, és akkor vonzóvá válhatnak a választók számára is.
Ami az ifjúságot illeti, kevés szó esik az önkormányzatok (helyi és regionális) és a fiatalok viszonyáról, még szakértői szinten is. (Egyébiránt ez jellemző a központi hatalomra is, hiszen a „törődés” döntően az oktatásügyre koncentrál, újabban pedig a fiatalok körében vészesen magas munkanélküliségre, de az inkább az Európai Unió noszogatása alapján.)
Alig kéri számon valaki a megyéktől, hogy a fiatalokat nem vonják be a közösségi életbe, nem kíváncsiak véleményükre egy-egy fontos társadalmi esemény vagy folyamat kapcsán, hogy nem segítik szerveződéseiket, nem támogatják autonóm mozgalmaikat, és nem használják ki kreativitásukat, nem járulnak hozzá semmilyen módon, hogy az ötlettől a megvalósításig maguk a fiatalok vállalhassák a felelősséget.
Sajnálatos a kialakult helyzet, mert vezérfonal van, hiszen létezik az Európa Tanácsnak egy 2004-ből származó Ajánlása, amely éppen ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, méghozzá kimondottan a helyi és regionális önkormányzatok és a fiatalok vonatkozásában. Érdemes áttanulmányozni a dokumentumot, hiszen komoly nemzetközi felmérések alapján a kérdés legjobb szakértői készítették elő, s nemcsak a demokrácia elmélyítése céljával, hanem az emberi társadalom egészséges fejlődése, a minden nemzedéket magába foglaló, a folytonosságot is szem előtt tartó szándékkal. A dokumentum immár megtalálható a www.onkormanyzas.sk honlapunk Dokumentumok/Állásfoglalások rovatában is. Még az sem kizárt, hogy a novemberi választások előtt éppen ebből lehet ötleteket lopni a kampányhoz – ahhoz, hogy minél több fiatal járuljon az urnákhoz a szavazás során.