Anyanyelven is fordulhatunk az anyakönyvi hivatalokhoz

A nemzeti kisebbségek nyelvének használatáról szóló, Tt. 184/1999. számú törvénye értelmében a kisebbségi közösségek által lakott, a kormányrendeletbe foglalt településeken a polgár az anyakönyvi hivatalokban is kérhet kétnyelvű dokumentumokat, illetve joga van anyanyelvén intézni ügyeit.

Az idézett törvény 2. paragrafusának 5. bekezdése arról szól, hogy azokon a településeken, ahol a kisebbséghez tartozó lakosok aránya meghaladja a húsz százalékot, „a születési anyakönyvi kivonatot, házassági anyakönyvi kivonatot, halotti anyakönyvi kivonatot, engedélyeket, jogosítványokat, igazolásokat, nyilatkozatokat és rendelkezéseket kérésre kétnyelvűen is kiadják, mégpedig államnyelven és a kisebbség nyelvén”. A törvény ezen kitétele értelmében mindazokat az ügyiratokat, amelyeket az állam olyan helyettesíthetetlen dokumentumnak tekint, hogy országosan egységes, címerrel ellátott, víznyomásos formanyomtatványként kötelesek használni az anyakönyvi hivatalok, a belügyminisztérium fordíttatott le és juttatott el az érintett településekre.
A többi formanyomtatványt vagy dokumentumot, amelyet az anyakönyvi hivatalok úgymond „saját hatáskörben” adnak ki igazolásként, engedélyként vagy nyilatkozatként, a kisebbség nyelvén az önkormányzatok kötelessége biztosítani. Ilyen formanyomtatványok, dokumentumok közé tartozik például az ugyancsak gyakran használt házasságkötési kérvény vagy az igazolás a házasságkötésről, esetleg a családi név visszavételének kérése válás után, a gyermek második vagy harmadik keresztnevének felvétele és hivatalossá tétele, összesen 12 űrlap. Ezen utóbbi dokumentumok használatához nyújt most segítséget honlapunk által az önkormányzatoknak a Pro Civis Polgári Társulás, minthogy a törvénynek megfelelő formában, szlovák és magyar nyelven készítette el a formanyomtatványokat az eddig használt szlovák nyelvű változat alapján. Mától ezek az űrlapok megtalálhatók honlapunk Rendeletek/Minták rovatában, szabadon letölthetők és felhasználhatók az anyakönyvi hivatalok által.
Fontos azonban tudni, hogy a törvény nem kötelező érvénnyel írja elő ezen kétnyelvű ügyiratok és formanyomtatványok használatát, hanem mint a törvényből idézett részben is olvasható, KÉRÉSRE – vagyis az intézkedő polgár külön kinyilvánított elvárása – alapján kell a hivatalnak használnia a polgár anyanyelvét a dokumentumok kiállítása során, esetünkben tehát magyarul. A Pro Civis Polgári Társulás munkatársai bíznak abban, hogy magyar nemzetiségű polgártársaink egyre gyakrabban élnek majd a nyelvhasználati jog lehetőségével az anyakönyvi hivatalokban is.