Figyelő 

A VII. Önkormányzati Szabadegyetemről – pénteki nap

Az előző évekhez hasonlóan az idén is tartalmas programmal és gondolatébresztő előadásokkal, eszmecserékkel várta résztvevőit az Önkormányzati Szabadegyetem, a dél-szlovákiai magyar polgármesterek és választott képviselők tanácskozása, amelyre október 12-14-én került sor a Nagymegyeri Városi Művelődési Központban. Jegyezzük meg, hogy a szabadegyetem egyedülálló fórum a maga nemében a Felvidéken. Az idei konferencia iránt is nagy volt az érdeklődés, hiszen a művelődési központ nagyterme megtelt. Az előző évekhez viszonyítva idén szép eredményekről is hallhattunk beszámolókat.
Az idei tanácskozáson is számos magyarországi és hazai szakember és közéleti szereplő vett részt, elsősorban olyanok, akik hosszabb ideje figyelik, segítik, építik a magyar-szlovák határmenti gazdasági és társadalmi kapcsolatokat, illetve tevékenyen részt vesznek a felvidéki magyarság szellemi, kulturális életének fejlődésében. A kétnapos konferencia első napján a nemzetpolitika, a fejlesztési programok és a pályázati lehetőségek szerepeltek.

A konferenciát a házigazda Őry Péter, a Pro Civis polgári társulás elnöke nyitotta meg, aki köszöntötte a résztvevőket, és elmondta, hogy az első nap témáit az aktuális megyei választások mellett az óvodafejlesztési és a gazdaságfejlesztési program, majd a határmenti régiófejlesztés, valamint a régiófejlesztési programok taglalása jelentik. Miután a délelőtti blokkot Őry Péter vezette, érdemes idézni néhány gondolatát, melyek minden szóvirágnál beszédesebben tükrözik a magyar kormány és a felvidéki magyarság közötti viszony fontos aspektusait. „Fontos elmondanunk, ami az elmúlt húsz évben folyamatosan elhangzott: függetlenül attól, hogy ki a pártelnök és melyik az a párt, amelyik a magyar érdekképviseletet tudja biztosítani, miért tart folyamatosan kapcsolatot a magyar kormánnyal? Azon kívül, hogy a magyar kormánynak most már alaptörvényben rögzített kötelessége a határon túli nemzetrészekkel való törődés, vannak olyan helyzetek, amelyek anyaországi megoldása nélkül a mi közösségünk nem lenne életképes. Hadd említsek két példát. Amikor 1996-ban a Mečiar-kormány eltörölte a magyar kulturális intézmények támogatását, elsősorban az intézmények fenntartását tették lehetetlenné. Ez a szlovák kulturális rendszerben (az ún. grant-rendszerben) a mai napig így él tovább, és a magyar állam és kormányzat támogatása nélkül ezeknek az intézményi rendszere működésképtelen lenne. Az országos vagy nagyrégiós intézményeknek (pedagógusszövetség, színházak, kulturális egyesületek, stb.) nincs alapjogon járó kulturális támogatása. A szlovákiai Kisebbségi Kulturális Alap (amely ugyan dicséretesen megnöveli a támogatások összegét) egy politikai marketing, amelynek megalapításakor ezt az alaptézist nem mondták el. A magyar kormányzattól a Felvidékre érkező összes kulturális és egyéb támogatások összege harminc millió eurónak megfelelő összeg, s ennek az összegnek az áfa-befizetése meghaladja azt az összeget, amit a szlovák kormány visszaad az itteni kultúra működtetésére.“ A Pro Civis polgári társulás elnöke még egy szemléltető példát említett: Ami döbbenetes, hogy Csallóközcsütörtök polgármestereként hat alkalommal nyújtott be pályázatot a település óvodájának tatarozási költségeire, s egyetlen alkalommal sem sikerült elnyerni a támogatást. „Miközben az állam az önkormányzatokra testálta az oktatási intézmények fenntartását, nem tartja fontosnak azok rendbe tételét. S az új kategorizálás nagyon sok intézményt kizár a pályázat lehetőségéből, hiszen ötven-hatvan éves épületekről beszélünk. Idén pályázatot nyertünk – köszönhetően a magyar állam önzetlen támogatásának.“

Első előadóként Menyhárt József, az MKP elnöke üdvözölte a jelen levő önkormányzati képviselőket és előadókat, majd kitért arra, mennyire hasznos az önkormányzati szabadegyetem a közösség életében, hiszen immár hetedik alkalommal hozza össze azokat az embereket, akik nem csak vállalásokat tesznek, de dolgoznak és áldozatot is vállalnak a közösségért. Köszönetet mondott nekik a végzett munkáért. A tanácskozás ugyanakkor lehetőséget nyújt a tapasztalatcserére, hiszen itt első kézből megtudhatjuk, mi történik a Csallóközben, az Ung-vidéken vagy éppen Gömörben. November negyedike kapcsán fontosnak tartotta elmondani, mekkora tétje van az idei megyei választásnak. Egyrészt, mert öt évre szól, mi több, öt év múlva egyszerre lesz az önkormányzati választással. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre is, hogy a Mečiarék által megálmodott megyerendszer több év múlva fogja megmutatni a valódi szándékot, ráadásul öt év múlva, amikor a megyei választások egyszerre lesznek az önkormányzati választással, már nem húsz, hanem ötven-hetven százalékos részvételi arány lesz, és a magyar közösség nem tudja megőrizni jelenlegi pozícióit. A megyei parlamentek hatáskörénél kiemelte: nem mindegy, milyen állapotban lesznek a másod- és harmadosztályú közutaink, hány osztályt nyithatunk megyei és magánkézben levő középiskoláinkban, akarunk-e előbbre lépni a vidéki turizmus terén. Nem mindegy, hogy lesznek-e szociális intézményeink. A megyéken tehát olyan pártnak kell jelen lennie, amely regionálisan erős. Az elnök ismertette, hogy az MKP öt megyében indít jelöltet. Nyitra megyében önálló megyefőnök-jelöltet állítottak Farkas Iván és Berényi József személyében. Pozsonyban az ellenzéki összefogás jelöltjét Juraj Drobát (Szabadság és Szolidaritás) támogatják. Kassa megyében az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) jelöltje, Richard Raši mögé állt az MKP. A legerősebb kormánypárttal hagyományosan jó az együttműködés – emlékeztetett Menyhárt József. Az MKP Besztercebánya megyében a legesélyesebb jelöltet támogatja, a párt célja, hogy a támogatott jelölt legyőzze Marian Kotlebát, „a fasisztoid Mi Szlovákiánk Néppárt elnökét” – mondta a pártelnök, aki szólt a nemzetpolitikában végbement paradigmaváltásról is, hiszen iskolát, kultúrát csak úgy lehet megtartani, ha a fiatalok otthon maradnak. A magyar kormányt ezért köszönet illeti a gazdasági segítségnyújtásért is.

Grezsa István kormánybiztos a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programot ismertette. Mint ismeretes, a 2010-ben végbement paradigmaváltás óta a magyar polgári kormány a gazdaságfejlesztést állította a nemzetpolitika fókuszába, hogy Trianon után száz évvel megérje magyarnak lenni. A Kárpát-medencei óvodafejlesztési program is ilyen rendszer-szintű beavatkozást jelent. Első lépésben a felsőoktatással és a középiskolákkal – tehát az épület kupolájával – kellett foglalkozni, most pedig eljött az ideje, hogy az alapokkal is tudjanak foglalkozni. Friss, nyári adattal szólva, a Kárpát-medencében az anyaországon kívül 1674 intézményt érint 3000 óvodai csoporttal és 54 079 magyar óvodással. A Felvidék a program második ütemében 5,4 milliárd forint támogatásban részesül, ennek köszönhetően 11 új óvoda épül és 95 intézményt újítanak fel. „Az óvodafejlesztési program első ütemében lakosságarányosan a Felvidék kapta a legtöbb támogatást. Úgy látjuk, hogy itt van szükség a legnagyobb segítségre“. A kormánybiztos szavai szerint „Felvidéken számos kiaknázatlan lehetőség van az óvodák fejlesztésében“, mert 500 olyan település van, ahol 15 százalékot meghaladja a magyar lakosság részaránya, mégis van 200 olyan település, ahol nincs magyar óvoda, s ami még fájdalmasabb, fel sem merült annak a lehetősége, hogy legyen. „Várjuk, hogy a Felvidék betöltse a magyar politikában azt a súlyt, amely létszám, földrajzi elhelyezkedés és gazdasági erő alapján megilleti. Ebben a kérdésben a huszonnegyedik órában vagyunk.“ – fogalmazott a kormánybiztos. Emlékeztetett arra, hogy a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program első ütemében a 17,1 milliárd forintos keretből 6,3 milliárd került Felvidékre, 5 új bölcsőde, illetve 16 új óvoda kialakítása van folyamatban. A meghívásos önkormányzati óvodafejlesztési pályázatoknak köszönhetően 58 magyar tanítási nyelvű óvoda infrastrukturális fejlesztésére, valamint szakmai továbbképzésekre nyílik lehetőség. „Nyilván nem kell hangsúlyozni, mit jelent a magyar anyanyelvű óvoda. Itt találkozik először a gyermek – a családon kívül – a magyar nyelvvel, a nyelven, a mesevilágon keresztül pedig a nemzeti identitás felé tett első lépések itt alakulnak ki. Hiszen az óvoda egyben belépője is a magyar kisiskoláknak. Az óvodaprogramnak végső célja az, hogy növeljük a magyar kisiskolások számát is.

Kiss Beáta, az MKP oktatásügyi alelnöke a szlovákiai magyar oktatásügyről szóló előadásában elmondta, hogy a Tanuló Szlovákia nevet viselő 258 oldalas stratégiában összesen két oldal foglalkozik a nem szlovák nyelvű oktatással, „a terület fejlesztésére nincs állami akarat”. A politikus rámutatott, az iskolák létét veszélyezteti az alacsony gyermeklétszám, az oktatás színvonalát pedig csökkenti, hogy az oktatásügy nem ad lehetőséget nemzetiségi specialitások, például az eltérő történelem megjelenésére. Szükség lenne továbbá egy magyar oktatási módszertani központ megteremtésére. Kiss Beáta a gazdaságfejlesztést nevezte az MKP oktatási stratégiája egyik alapkövének, mivel a vidéki vállalkozások megerősödésével az itt élők elköteleződnének a magyar közösség felé. Az összes iskola megőrzésére nincs reális esély, az oktatás színvonalának megőrzését a kistérségi megállapodások jelenthetik. Az MKP szeretné elérni, hogy az iskolák alacsony diáklétszámból származó többletköltségét finanszírozzák, bővítsék az iskolabuszok hálózatát, megteremtődjön az oktatást szakmailag támogató intézmény, valamint rendszeresítsék az iskolahálózat optimalizálását szolgáló kutatásokat. Kiss Beáta tájékoztatása szerint Szlovákiában 2017-ben 252 magyar tanítási nyelvű alapiskola működik, közel 30 ezer tanulóval, közülük 2798 első osztályos. A 25 gimnáziumban 2016-ba 3465 diák járt, a 40 szakközépiskolában 5637 fiatal tanult.

Erdélyi Rudolf Zalán, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója a múltról szólva kiemelte: a magyar nemzetpolitika fogalma Antall József miniszterelnöksége idején jelent meg. Megalakult a Határon Túli Magyarok Hivatala, később a szocialista kormányok ismét megpróbálták leépíteni a rendszert. 2011-ben fordulat következett be, amikor a forrásokat egységesítve létrehozták a Bethlen Gábor Alapot. Az alap elkülönült pénzalappal dolgozik. A Felvidék a Bethlen Gábor Alapon keresztül majdnem kilenc milliárd forintot (mintegy 30 millió eurót) kapott, Erdélyi Rudolf Zalán szerint ez az összeg magasabb is lehetne, de még így is a szlovák állami pályáztatási rendszeren keresztül a jövő évre előirányzott négy millió euró többszöröse. A vezérigazgató szerint jogos a kritika, hogy a megítélt támogatásokat későn küldik, ezért szeretnének visszatérni a novemberi kiírásokhoz, hogy a megítélt támogatásokat korábban tudják utalni.

Magyar Levente, a Magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára előadásában hangsúlyozta, a magyar kormány arra törekszik, hogy újjáélessze a kisléptékű vasúti személyforgalmat Magyarország és Szlovákia között. Jelenleg hat olyan sínpár köti össze a két országot, amely alkalmas lenne vasúti személyforgalomra, ám ezek közül egyiken sem lehet utazni. Ennek megváltoztatása érdekében tárgyalások folynak a szlovák kormány vezetőivel. Az államtitkár azt is elmondta, hogy Magyarország és Szlovákia között az egyik legjelentősebb közlekedési kapcsolat a komáromi új Duna-híd megépítése lesz. A politikus emlékeztetett arra, hogy magyar-szlovák határ az unió második leghosszabb s mégis legrosszabban átjárható határszakasza. Az Orbán-kormány két ciklusa alatt a határátkelő pontok száma harmadával nőtt, jelenleg 34 átkelő üzemel. Hozzátette, néhány éven belül teljes hosszában autópálya köti majd össze Budapestet Kassával és Pozsonnyal, hiszen épül a Miskolc és Kassa közötti autópálya-szakasz, s Rajkánál is megépül majd az autópálya, amelyhez csak tíz kilométer hiányzik. További fejlesztéseket terveznek, az Ipolyon átívelő új híd is épülőben van. Sajnos szlovák részről a lelkesedés nem olyan erős, mint a magyar fél részéről. Az államtitkár azt is elmondta, hogy nagy reményeket kelt a felvidéki gazdaságfejlesztési program pályázata. Az érdeklődők nagy számából látszik, sikerült megszólítani az érintetteket. „Az elmúlt hetven évben ennyi segítséget még nem nyújthattunk a felvidéki magyarságnak. Ez annak tudható be, hogy az elmúlt években rendkívüli mértékben javult a szlovák-magyar államközi viszony, aminek fenntartásában továbbra is érdekeltek vagyunk, mert Pozsony ellenében soha nem lehetünk sikeresek“.

Farkas Iván, az MKP gazdasági alelnöke a Baross Gábor Tervről szólt, amelyet a közgazdász társaság felújított. Ez egy stratégiai terv volt, amely átfogta az egész Felvidéket. Amikor elkészült, csak reménykedtek abban, hogy lesznek megpályázható források is. Mára ezt elértük, Magyarországnak hála. A Baross Gábor Terv a hasonló magyarországi tervekhez kapcsolódik. Magyarországról nézve Szlovákia gazdasága dinamikusnak tűnik. A szlovák gazdaság viszont csak egy lábon áll. Nagyon nagy regionális eltérések vannak, amelyek a magyarok által lakott térségeket sújtják. Farkas Iván szerint ki kell mondani: zajlik a déli régiók kiéheztetése. A gazdaságfejlesztési terv ezért is népszerű, rengeteg pályázatot adnak be a felvidéki vállalkozók. Húsz-huszonöt év után meg kell állapítanunk, hogy gazdag régióból szegény régióvá vált a déli járások zöme. A mezőgazdaság leépítése és az állami támogatások elosztása is hozzájárult ehhez a gazdasági állapothoz. A vállalkozásfejlesztés és a mezőgazdaság, valamint az élelmiszeripar támogatása lehet a kitörési pont. Magyarország állami költségvetéséből a Széchenyi Programiroda által meghirdetett pályázatokból vállalkozásfejlesztésre és mezőgazdasági, élelmiszeripari fejlesztésre lehet pályázni október 20-ig. Farkas Iván szerint nagyon sajnálatos, hogy az élelmiszeripart leépítették, s míg 1993-ban az élelmiszer 90 százaléka hazai volt, ma már csak 39 százalék. A korábbi háromszázezer helyett mindössze huszonnyolcezer személy él mezőgazdaságból.

Iván Tamás, a Baross Gábor Alapítvány elnöke az Alapítvány által kiírt pályázatokról szólt. Az eddigi beérkezett pályázatokból úgy tűnik, sokkal kevesebb mezőgazdasági vállalkozó nyújtott be pályázatot, a legtöbb pályázat a vállalkozások eszközbeszerzésére érkezett. Az elnök ismertette azokat a feltételeket, amelyeket teljesíteni kell a pályázónak. Többek között csak új eszközbeszerzésre lehet pályázni. Két pályázó azonos lakcímről nem pályázhat, ha valakinek több vállalkozása van, csak egy pályázatot nyújthat be. Csak a 2017 januárja előtt létrejött cégek pályázhatnak, kizárólag létező vállalkozás fejlesztése támogatható. Pályázni október 20-ig lehetett.

Lelkes Gábor, a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság elnöke a felvidéki régiók gazdasági helyzetéről szólt, kiemelve, hogy a gazdasági leszakadás együtt jár a demográfiai hullámvölggyel is. A rendszerváltás és az európai uniós csatlakozás új helyzetet teremtett a felvidéki magyar nemzetrész számára, aminek sajnos a régióink a vesztesei. A pozitív jóslatok, amelyek a gazdasági felemelkedést előrejelezték, sajnos nem váltak be, Rimaszombat és Rozsnyó környéke továbbra is a leszakadó régiók közé tartozik. A gazdasági fejlesztés egyik alapja, hogy az ott élőknek legyen kötődésük az adott régióhoz. Az egyik meghatározó fejlesztési erő a szívünk. Az egymást követő szlovák kormányok sajnálatos módon a közigazgatási rendszerrel ezt a regionális kötődést a természetes régiók megbontásával igyekeztek megszüntetni. Olyan megoldásokat kell keresni a fejlesztésre, amelyek megtalálhatóak az adott régióban.

Szili Katalin miniszterelnöki biztos előadása elején feltette a költői kérdést: vajon létezik-e Felvidék-tudat? Majd a nem kevésbé izgalmas kérdést: vajon átléptünk-e a huszonegyedik századba? A választ is megadva megjegyezte, mindaddig nem lépünk át a 21. századba, amíg a kisebbségek a közösségi jogaikat nem élhetik meg. Kifejtette, hogy a rendszerváltástól sokan azt várták, hogy a jogállamiság elnyerésével, a demokrácia kiterjedésével automatikusan bekövetkezik az őshonos kisebbségek jogainak biztosítása. 2004-ben, az Európai Unióba való belépéstől is azt is vártuk, hogy beteljesednek a kisebbségi jogok, ami sajnos ismét nem történt meg. Szólt a gyászos 2004-es népszavazásról is, amely gellert adott a kisebbségi kérdésnek, és legalább hét évvel visszavetette azt, hogy a nemzet egyáltalán együtt gondolkodjon. Az európai példák közül példaként említette a Feröer-szigetek helyzetét, ahol területi autonómia létezik, s ehhez képest Közép-Európában sehol sem beszélhetünk hasonló modellről. A magyarság nem a probléma, hanem a megoldás részese kíván lenni. Azokat a kívánalmakat, amelyeket egy-egy nemzetrész szeretne elérni, maguknak kell elsősorban megfogalmazniuk, fejtette ki, így a felvidéki magyar közösségnek is magának kell meghatároznia, hogy mit szeretne, melyik utat választja. A magyarságnak Szili Katalin szerint van joga itt maradni és eldönteni, mit szeretne saját maga jövőjeként megélni. A megmaradás kapcsán elmondta, hogy az elmúlt tizenöt év alatt tíz százalékkal csökkent az anyaországon kívül élő magyar népesség, ami arányaiban eltérő. Ugyanakkor az önigazgatásnak egyik előfeltétele a gazdasági prosperitás, amire törekedni kell. Ezt szolgálják a kisvállalkozások támogatása is.

A szombati nap összefoglalója itt olvasható.


Elérhetőségek  
Pro Civis Polgári Társulás
Občianske združenie
930 40, Štvrtok na Ostrove 512
www.procivis.sk, procivis@procivis.sk

Fő támogatónk  

Facebook közösségünk  
Copyright © 2011 - PROCIVIS JMK media & productions, s.r.o.